Magyarország is aláírta a globális minimumadót tartalmazó megállapodást, jöhet a 15%-os társasági adó?

2021. július 1-jén az OECD tagállamainak döntő többsége elfogadta a globális adórendszer átalakítását célzó megállapodást, amelyhez pár hónap elteltével az addig vonakodó Magyarország is csatlakozott. Jelen blogbejegyzésünkben annak járunk utána, pontosan mit tartalmaz ez a megállapodás, illetve milyen következményekkel jár ez Magyarországra, valamint a magyar társaságokra nézve?

Hogyan jutottunk el idáig?

A 2020-ban lezajlott egyesült államokbeli elnökválasztások során győztes Joe Biden egyik kampányígérete volt a nemzetközi adóverseny erősebb korlátozása, így idén januári beiktatása után felgyorsult az OECD német és francia tagjai által már 2019-ben felvetett, ám szinte azonnal le is lassult szabályozás gyakorlatba történő átültetése.

Mi okozza a dilemmát?

Az adóztatási szabályok megváltoztatására azért is szükség van, mert a nemzetközi adóztatás jelenlegi modellje régi, mára már elavultnak számító módszerekkel igyekszik a tőke hozamát megadóztatni. Az ilyen adóztatás ugyanis három különböző országban (vagy még extrémebb esetben akár három különböző kontinensen) is megtörténhet:

• ott, ahol maga az adóztatandó tevékenység folyik;
• ott, ahol az érintett vállalkozás székhelye, telephelye fizikailag megtalálható; továbbá
• ott, ahová az adóztatandó tevékenységgel kapcsolatos értékesítés irányul.

Az OECD célja annak a folyamatnak a visszaszorítása, hogy a nagy nemzetközi vállalatok (jellemzően, de nem kizárólagosan, a digitális tevékenységet folytató, technológiai mamutcégek, mint pl. az Apple, a Google, vagy a Facebook) olyan országokba vigyék az adózásukat, ahol kevesebb társasági adót kell fizetniük.

Az említett cégek példáinál maradva, az Apple, a Google és a Facebook európai „központja” Írországban található, melynek nem csak az az oka, hogy az ír hatóságok alkalmazottai anyanyelvi szinten beszélnek angolul, hanem sokkal inkább az, hogy a 9%-os magyar után az ír társasági adókulcs a legalacsonyabb (12,5%) az Európai Unióban.

A fenti cégek írországi központjának „kiépítése” minden érintett fél számára rendkívül előnyösnek bizonyult: az Apple, a Google és a Facebook ide csoportosította át globális árbevétele jelentős részét, ezáltal pedig több milliárd dollárral kevesebb adót kellett fizetniük, mintha az adóztatásuk az Egyesült Államokban maradt volna; az így „elnyert” adóbevételeket felhasználó ír állam pedig fennállása legnagyobb gazdasági fellendülését produkálta az elmúlt időszakban.

De minden bizonnyal ugyanezek a megfontolások álltak a magyar társasági adókulcs egységes, adózás előtti eredménytől függetlenül 9%-ra történő mérséklése mögött is. Számos, globálisan is ismert cég települt Magyarországra és fizette a magyar költségvetésbe máshol megtermelt árbevételének adóterheit, gondoljunk csak pl. az újlengyeli tengeri olajfúró cégre.

Értelemszerűen az ilyen és ehhez hasonló adóoptimalizációk kiváltották az érintett „anyaországok” (adó)hatóságainak ellenszenvét, akik szerették volna a saját államuk költségvetésében látni ezeket az összegeket.

Mivel máshogy nem tudtak ezekre a cégekre, még kevésbé a cégek adóját élvező országokra hatni, egy két részből álló, globális adóztatási reformtervet dolgoztak ki az OECD szervezetén keresztül.

Miről szól az OECD megállapodás?

Az OECD tehát egy két pillérből álló javaslatot dolgozott ki, amely nagyvonalakban a következőből állna:

• Az első pillér célja a cégek által termelt nyereségnek és az országok adóztatási jogainak a szóban forgó cég bevételtermelésében érintett országok között történő igazságosabb elosztásának elősegítése.

Ennek a pillérnek a szabályai csak a globális szinten legalább 20 milliárd eurós árbevétellel és emellett legalább 10%-os jövedelmezőséggel (vagyis ahol az adózás előtti nyereség az összárbevétel legalább 10%-a) bíró cégek esetében alkalmazandó. Ez tényleg csak egy rendkívül szűk vállalkozáshalmazt érint majd, de a már említett tech-óriások bele fognak tartozni.

Az érintett cégek nyereségének 10% feletti részének negyede azokban az országokban kerül majd megadóztatásra, ahonnan bevételeiket – főszabály szerint legalább egymillió euró értékben – megtermelik, az érintett ország adókulcsával.

A kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények alkalmazhatóak lesznek majd, ill. az esetlegesen felmerülő vitákat (pl. transzferár, nyereségmegosztás) kötelező érvényű állásfoglalások keretében rendeznék.

• A második pillér lenne lényegében a sajtóban nagyobb visszhangot kapó globális minimumadó (Global Anti-Base Erosion; GloBE).

A végül elfogadásra kerülő minimális társasági adókulcs 15% lett, de csak azok a vállalatok, ill. vállalatcsoportok érintettek, amelyek 750 millió euró feletti összevont árbevétellel rendelkeznek. Ez jelentősen leszűkíti az érintettek halmazát, mivel pl. a 2020-as üzleti éve alapján ezt Magyarországon mindössze 33 vállalat(csoport) mondhatja el magáról, a többiekre, így különösen a hazai kkv-szektorra a szabályozás egyáltalán nem vonatkozik.

Ha egy, a fentiek szerint érintett cégcsoport leányvállalata olyan országban fizet majd társasági adót, ahol a társasági adókulcs alacsonyabb, mint 15%, akkor első lépésként meg kell majd határozniuk az adott országban általuk fizetendő ún. „effektív adókulcsot”. Ez ugyanis a kapcsolódó adóalap csökkentő tételek és egyéb adókedvezmények igénybevétele miatt a legtöbb esetben – így Magyarországon is – alacsonyabb, mint a törvényben foglalt névleges adókulcs.

A cégcsoportnak ezután az általa az adott országban ténylegesen fizetendő, effektív adókulcs és az anyavállalata országában egyébként fizetendő (de legalább 15%-os) adókulcs közötti különbözetet az anyavállalata országának szabályai szerint kell majd megfizetnie.

Mindkét pillér 2023-ban lenne alkalmazandó először, azonban a fentieknél részletesebb szabályok kapcsán jelenleg is egyeztetések zajlanak az OECD tagállamai között.

Mi (volt) a magyar álláspont?

Magyarország az első pillért már a kezdettől fogva támogatta, hangsúlyozva, hogy az adófizetésnek az értékteremtés helyszínén kell megtörténnie.

Ez nem meglepő, hiszen így a nagy technológiai cégek a magyar állam számára is kötelesek lesznek majd adót fizetni, mivel a hirdetési felületeik és egyéb kapcsolódó szolgáltatásaik értékesítésével Magyarországon is évek óta keletkezik árbevételük.

Ugyanakkor előfordulhat, hogy az OECD-megállapodás aláírásának következtében a jelenleg 0%-os mértékű magyar reklámadó a jövőben egyáltalán nem lesz kivethető, hiszen az első pillér pont az ilyen digitális adókat kívánja egységesíteni és kiváltani. Ennek részletei sem teljesen ismertek még, továbbá ne feledjük, hogy a magyar reklámadónak nem csak a digitális tevékenységet végző társaságok az alanyai.

A második pillér kapcsán azonban kormányzati szinten már voltak fenntartásaink: 2021. májusában pl. a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára még úgy nyilatkozott, hogy „Magyarország nem járul hozzá semmilyen adóemeléshez, így a globális minimumadó bevezetéséhez sem”. Ezzel szemben 2021. októberében – negyedévvel azt követően, hogy 131 ország július 1-jén aláírta a megállapodást – Magyarország (Írországgal együtt) szintén csatlakozott az aláírókhoz, így a 140 OECD tagállam közül jelen pillanatban már csak Kenya, Nigéria, Pakisztán és Srí Lanka azok, akik nem fogadták (még) el azt.

Az ír és a magyar döntéshozók vonakodása a jelen bejegyzés legelején található, dilemmát bemutató fejezetben említett okok miatt érthető, hiszen a globális minimumadó bevezetésével az alacsony társasági adókulcsú országok adóoptimalizációs előnye csökkenne, hosszú távon ugyanis nem biztos, hogy megéri majd a mamutcégeknek pl. Magyarországra költöztetni a székhelyüket, ha egyébként is min. 15%-os társasági adóteherrel kell számolniuk.

Azonban a gazdasági modelljüket féltő államok – az említett 2-2 afrikai és ázsiai ország kivételével – alighanem belátták, többet veszítenek az esetleges kimaradással, mint amennyit nyerhetnek azzal, ha marad minden a régiben.

Magyarország esetében a csatlakozási szándékot erősítette, hogy az OECD-megállapodás tartalmaz egy olyan könnyítést, amely figyelembe veszi, ha az adott országban jelenlévő, a globális minimumadóban érintett cég tényleges gazdasági tevékenységet folytat.

Így a nálunk beruházó, tényleges gazdasági tevékenységet folytató cégek (elsősorban németországi autógyártók) a munkaköltségeik és az általuk létrehozott fizikai eszközök értékének 5%-ával csökkenthetik adóalapjukat, továbbá nekik csak egy tízéves, átmeneti időszakot követően kell a globális minimumadó szabályait alkalmazniuk.

Akkor 2023-tól 15%-os lesz a magyar társasági adó is?

A saját társasági adója kulcsának meghatározása természetesen minden ország belső jogalkotási döntése, ebbe az OECD-nek (ill. jelen állás szerint az EU-nak) nincs beleszólási joga. Így egyértelműen kijelenthető, hogy pusztán a globális minimumadó miatt nem lesz 15%-os a magyar társasági adó.

Ráadásul ahogy említésre került, a globális minimumadó a magyarországi cégek döntő többségét egyáltalán nem érinti, így számukra legfeljebb érdekességként szolgálhat ez az egész világot felölelő szabályozás.

Ugyanakkor azt is érdemes szem előtt tartani, hogy amennyiben a globális minimumadó miatt hosszú távon – a jelenleg itt székelő, a minimumadóban érintett cégek elmaradó adóbevételei, ill. a jövőben idetelepülni szándékozók elmaradása miatt – hátrány éri a magyar költségvetést, a kieső bevételeket értelemszerűen más forrásokból szeretnék majd pótolni, ami – egyebek mellett – akár a magyar társasági adó kulcsának emelésével is járhat, de ezt nem tartjuk valószínűnek.

Összegzés

A gazdasági nagyhatalmak tehát megelégelték, hogy néhány feltörekvő, kisebb ország az elmúlt évtizedekben – modern, egzotikumoktól mentes adóparadicsomként működve – magához vonzotta a globális multik egy részét, megfosztva ezáltal az anyaországokat az egyébként őket megillető társasági adó beszedésének lehetőségétől.

Az OECD által kidolgozott megállapodás egyértelműen a legnagyobb árbevételű piaci szereplőket célozza, a kisebb cégek számára nem ír elő semmilyen kötelezettséget. A megállapodás célja egyfelől annak elérése volt, hogy az érintett társaságok adózása ott történjen, ahol az értékteremtésük, ill. a valós tevékenységük zajlik, másfelől pedig az, hogy véget érjen az országok közötti agresszív adóverseny, ne legyen érdekük a legnagyobb multiknak a profitjuk megtermelésétől eltérő, másik országban társasági adót fizetniük.

Magyarország, mint a befektetőket kedvező adókörnyezetével csábítani kívánó állam, sokáig kivárt a megállapodás aláírásával, így végül csak október elején került sor a magyar csatlakozásra. A megállapodás tartalma azonban nem érinti a magyar gazdaság szereplőinek túlnyomó többségét, nem befolyásolja továbbá a magyar társasági adókulcs értékét sem.

* * *

Amennyiben a fentiekkel kapcsolatban, ideértve különösen a globális minimumadót, további kérdése lenne, az ABT Treuhand csoport adószakértői készséggel állnak rendelkezésére!