Iparűzési adó kedvezmény – KI NE akarna kevesebb adót fizetni?

Két tűz közé kerültek a vállalkozások az elmúlt napokban az iparűzési adó idei évre vonatkozó COVID-kedvezménye kapcsán, ugyanis egy – a magyar jogrendben szokatlan szabályozás szerint – a vállalkozásoknak kellene eldönteniük, hogy mennyi iparűzési adót fizessenek 2021-ben. Adóetikai szájbarágó.

Tavaly decemberben jelentette be a miniszterelnök – és született meg az ezzel kapcsolatos jogszabály –, miszerint a kis- és középvállalkozások, illetve azok közül is csak a cégcsoport szintjén négymilliárd forintnál alacsonyabb nettó árbevétellel rendelkező cégek úgy dönthetnek(!), hogy a 2021-ben záruló adóévükben (azaz többségüknél 2021-ben) az iparűzési adó egy részét inkább nem fizetnék meg.

A közelgő február 25-ei határidő előtt két héttel aztán ellenkampányt indított több önkormányzat, arra kérve a vállalkozásokat, hogy mégis inkább fizessék meg a teljes összegű iparűzési adót és ne éljenek ezzel a kedvezménnyel.

De miért a vállalkozások mondjanak értékítéletet kormány és önkormányzatok között? Az adó nem egy olyan elvonás, amit beszednek, ha törik, ha szakad? Ki fizetne önként több adót, ha lehet kevesebbet is? És miért a vállalkozásoknak kell ezt a döntést meghozniuk? A jövőben a sima, mezei vállalkozásokat is kormánypárti és ellenzéki szimpátia szerint osztályoznak majd aszerint, hogy ki kinek az utasítását követi?

Derékszög

Először is nézzük a dolog jogszabályi oldalát: ahhoz, hogy egy vállalkozás igénybe vehesse ezt a kedvezményt, nyilatkoznia kell arról, hogy az előírt feltételeket teljesíti. Azokat a feltételeket, amelyekről amúgy a hatóságok más forrásból megbízható információkkal rendelkeznek.

A nyilatkozatban ugyanakkor szó sem esik arról, hogy esetleg a COVID miatt került nehéz helyzetbe a cég, nem kell igazolni, hogy fizetésképtelenség fenyegetné, ha megfizetné a teljes összegű iparűzési adót, vagy embereket kellene emiatt elbocsátania. A megtakarított adóösszeg felhasználásával kapcsolatban sincs semmilyen megkötés, azaz az így megtakarított összeget akár – legyünk kicsit demagógok – a külföldi tulajdonos részére osztalékként is ki lehet majd fizetni.

Magyarul, az adócsökkentés nincs összefüggésben a COVID-dal, hiába erre hivatkozva történt a kedvezmény bevezetése. Akkor viszont miért nem jár automatikusan? Miért kell most a vállalkozások egy részének azon morfondíroznia, hogy tegyenek-e egy objektív nyilatkozatot, azaz beikszeljék-e, hogy megfelelnek bizonyos feltételeknek (amiről tehát a hatóság amúgy is tud), és ezzel indirekt módon beálljanak-e abba a sorba, ahol ingyenebédet osztanak? Hogy mikor egyenes a derekuk, ha lehajolnak az alamizsnáért, pedig nincsenek rászorulva, vagy ha nem?

Ha adó nincs – szemét lesz

Nézzük, hogy miként reagált erre az önkormányzati oldal: több polgármester, köztük a főpolgármester úr is február közepén levélben fordult a vállalkozásokhoz, arra kérve őket, hogy legyenek szívesek ne tegyenek nyilatkozatot és fizessék be a – jellemzően dupla – adót. Pedig a nyilatkozatban – ahogy erről fent is írtam – nem arról kell nyilatkozni, hogy igénybe kívánja-e venni egy vállalkozás a kedvezményt, hanem arról, hogy bizonyos feltételeknek megfelel-e?

A kéréshez egyből jött az indoklás is: ha nem folyik be az adó, nem tudják garantálni a közműszolgáltatásokat, nem lesz víz, nem lesz szemétszállítás, tömegközlekedés…

A vállalkozások eddig nem szólhattak bele, hogy mire költik a tőlük beszedett adót. Most hirtelen világos lett, hogy a tőlük be nem szedett adót mire fordítaná amúgy az önkormányzat. A be nem szedett adót közműszolgáltatásokra költenék, míg a beszedett adóból jut másra is – pl. testületi és bizottsági tagok tiszteletdíjára, tanácsadói szerződésekre, vezetői bónuszokra – hogy legalább a demagógia terén megteremtsük az egyensúlyt.

Azaz emelik a tétet: ha nem fizetsz, kedves vállalkozás, akkor ne lepődj meg, hogy majd rád mutogatunk, hogy miért árasztja el a szemét a települést: ez a te lelkeden is szárad.

Nincs valódi döntési helyzet, csak önfényezés

Pedig egy vállalkozás vezetője (aki nem tulajdonosa a cégnek) nem dönthet úgy, hogy több adót fizet annál, mint amennyit feltétlenül muszáj. Ez nem racionális döntés egy piaci viszonyok között működő cég esetében, hiszen ha a versenytársak meg úgy döntenek, hogy ők bizony nem fizetik be a nem kötelező adót, úgy máris versenyelőnybe kerülnek a „jótékonykodó” vállalkozással szemben. Csak hogy világos legyen: az iparűzési adó sokszor a legnagyobb közvetlen adóterhe egy vállalkozásnak, azaz nem valami mellékes kis összegről van szó.

Ha mégis úgy dönt egy vállalkozás (jellemzően tulajdonosa, aki egyben vezetője is), hogy valamiféle szolidaritás által vezetve mégis inkább befizeti a dupla adót, akkor az azt jelenti, hogy a vállalkozás nincs valódi piaci versenyben, hiszen ő még ezt is megengedheti magának. Ezt a tettét pedig jellemzően majd kommunikálni is fogja, hiszen az ilyen cselekedetek ritkán történnek – a jézusi tanítás szerinti – titokban. Már látni is, ahogy egyesek ezzel a „nagyvonalúságukkal” kérkednek a közösségi oldalukon, erkölcsi fölényt és persze anyagi előnyt remélve ettől a reklámtól.

Önkéntes többlet-adófizetés márpedig nincs

Az adózás, amióta egyáltalán létezik, nem önkéntes jellegű, hiszen egy olyan elvonás, ami csak közvetve van összefüggésben a megadóztatott személy élethelyzetével, azaz a befizetett összegért cserébe a vállalkozás nem várhat el közvetlenül semmit. Az adókat korábban akár testi kényszerrel, ma már inkább anyagi és egyéb jogszabályi szankciókkal fenyegetve szedik be, nem önkéntes alapon. (Az önkéntes adó-nem-fizetésre jó példa az egyházi adó, amit nem is fizetnek be a hívek – de erről majd egy másik alkalommal).

Az, hogy valaki nem kíván több adót fizetni annál, mint amennyit feltétlenül szükséges, erkölcsileg nem elítélhető, sőt ez a természetes, ugyanúgy, ahogy a kivetett adó befizetése is természetes kellene, hogy legyen – fenyegetettségek nélkül is.

Vannak persze olyan adók – és az önkormányzatok részére fizetendő adók épp ilyenek –, ahol némiképp közelebb érzi magához az ember a befizetett adó felhasználását, de itt sem lehet arra kérni az adófizetőket, hogy a sajátjukból önként adjanak többet a közösbe, mint amennyit előírnak számukra. Tegyük tehát világossá: az adó nem adomány és aki adományként tekint rá, aki azt várja, hogy egy vállalkozás önként fog dupla(!) összegű adót fizetni, nem érti a gazdaság működésének logikáját.

Épp annyira cinikus tehát a COVID-ra hivatkozva, de attól teljesen függetlenül (más kasszájából) adókat csökkenteni, mint azt kérni a vállalkozásoktól, hogy fizessenek dupla összegű adót, különben nem lesz víz, BKV és szemétszállítás.

Aki – az önkormányzatok iránti szolidaritás által vezetve – nagyobb mértékben kíván hozzájárulni a kiadásokhoz, természetesen hajrá, de javaslom ne dőljön be a demagógiák harcának és ne többletadó formájában tegye ezt. Aki pedig úgy dönt, hogy épp annyi adót fizet, mint amennyit az aktuális előírások szerint be kell fizetni, emiatt ne legyen erkölcsi aggálya, ez nem az ő lelkén szárad.