Vajon az én szervezetemben fordulhat elő visszaélés? (1. rész)

Sokan nem tesszük fel magunknak ezt a kérdést, vagy elhessegetjük a gondolatot, ha felmerül. Holott a visszaélések sokkal gyakoribbak és elterjedtebbek mint gyanítanánk. Ha az ember azt gondolja, hogy ez igaz lehet másra, de az én cégem (szervezetem, alapítványom stb.) kivétel ez alól, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mitől más az én szervezetem, miben különbözik mondjuk az azonos piacon mozgó, hasonló társaságoktól?

Ha erre csupán az a válasz, hogy mert jól ismerem az ott dolgozókat, akkor érdemes egy kicsit tovább gondolkodni.

A csalásfelderítéseknek, a kriminalisztikának – sajnos vagy szerencsére – tengernyi irodalma van. Mondhatni az emberi természetben rejlik a bűn (vagy egyszerűen csak visszaélés) elkövetésének csírája. Ha ez túl általánosan hangzik, akkor íme egy konkrétabb adat: A visszaélések elkövetésére (de akár még finomabban: az írott vagy íratlan normák megszegésére) való hajlandóság, mint minden emberi tulajdonság (intelligencia, agresszióra való hajlam, stb.) egy adott populációban normális eloszlással jelenik meg:

Ez azt jelenti, hogy egy tetszőlegesen vett mintában a középérték (amit társadalmilag „normálisnak”, átlagosnak szoktunk „gondolni”) a populáció jelentős részét jellemzi. Ha az intelligenciát vesszük alapul, és a fenti ábrában a piros tartományt (amely a középértéktől nem tér el jelentősen) nézzük, akkor megállapítható, hogy a vizsgálat populáció több, mint kétharmada ebbe a tartományba esik (példánkban átlagos intelligenciával rendelkezik). A populációt teljesen szabadon kell értelmezni: ezek az adatok jellemzőek minden társadalomra, annyi kiegészítéssel, hogy mondjuk nemzetenként eltérő lehet az egyes középértékek pontos helye a skálán. Mindaddig irányadóak ezek a számok, amíg elég nagy mintákról beszélünk, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy kis mintában (pl egy adott szervezet munkatársai körében) is a fenti minta érvényes, azzal, hogy a társadalmi átlagtól az adott minta pontos értékei némileg eltérhetnek.

De most jön az érdekes rész:

ha már nem csak a piros, hanem a narancssárga részt is nézzük, akkor a kettő együtt már az adott populáció több, mint 95%-át azaz a nagy többséget fedik le. Ez logikusan azt jelenti tehát, hogy a sárga szín által jelzett „szélsőségek” az adott tulajdonság vonatkozásában mindkét „extrém” irányban kevesebb, mint 2,5%-ot fednek le. Gondoljunk bele az intelligenciába: igazán „zsenik” (és ennek fordítottjai) egy adott társadalomban kevesen vannak, a többség valahol a piros-narancssárga szférában található.

Fordítsuk mindezt át a számtalan emberi tulajdonságból cikkünk tulajdonképpeni tárgyára, a normakövetésre való hajlandóságra: eszerint minden mintául vett populáció döntő többsége kisebb-nagyobb mértékben normakövetőnek mondható. Azaz van egy kb. 2,5%-os kisebbség, aki olyan morális „gerinccel” rendelkezik, hogy akkor sem szegne normát, ha pisztolyt tartanának a fejéhez, viszont van egy másik hasonló méretű kisebbség, aki folyamatosan és aktívan keresi – fogalmazzunk így – a normák megkerülésének lehetőségeit. (Végezetül a teljesség kedvéért essék szó rólunk, a 95%-ot kitevő halandókról is, akik alapvetően nem keressük a normaszegés lehetőségét, de adott esetben elgyengül(het)ünk. Azt, hogy mi egyénenként milyen körülmények hatására gyengülünk el, többek között az is befolyásolja, hogy a fenti ábrán (skálán) hol helyezkedünk el.)

És mi befolyásolja még ezt?

Szintén a szakirodalomra hivatkozva itt kell megemlíteni az ún. „csalási háromszöget":

Eszerint az elmélet szerint e három tényező „kedvező konstellációja” vezet egy visszaélés elkövetéséhez. A motiváció valami külső nyomást jelent, ami fakadhat élethelyzetből (pénzszűke), elvárásokból (aránytalan teljesítménykényszer) vagy számtalan más forrásból. A lehetőség magáért beszél: az elkövetéshez kell az, hogy az elkövető végrehajthatónak gondolja az adott cselekményt, tipikusan ilyen a kontrollok (vélt vagy valós) alacsony szintje.

Végül fontos elem a racionalizálás: ez az, amikor az elkövető megmagyarázza magának, hogy miért is nem baj a normát megszegnie. Például azért mert a főnök is így csinálja (itt jön be ugye a „tone at the top” jelentősége), vagy mert nem kapta meg azt a bónuszt, amire várt, így csak azt veszi el, ami „jár” neki, és a többi. Megjegyzem, ez a tényező függ össze leginkább a korábban taglalt normális eloszlással: az, hogy kinek mennyire kell győzködnie magát a norma megszegése érdekében, nagyban függ attól, hogy a fenti skálán hol helyezkedik el. (A legalsó 2,5%-nak valószínűleg nem kell sok győzködés.)

Összefoglalva:

a fenti két elmélet alapján minden szervezetben akadhat egy maroknyi ember, aki aktívan keresheti a visszaéléseket. Ha mondjuk tehát az Önök szervezetében 200-an dolgoznak, akkor a hüvelykujj-szabály alapján 5 fő körül lehet ez a „veszélyeztetett” csoport. Természetesen sok egyéb tényezőtől függően ez lehet több is és kevesebb is, de lényeg, hogy azt feltételezni, hogy ilyenek nálunk nincsenek inkább reménykedés, mint megalapozott vélelem.

A másik oldalról pedig akár mellbe vágó is lehet ez a tudat: az én szervezetemben is lehet(nek) olyan(ok), akikben nem lehet megbízni. Hogy kik ezek? Ez olyan mint a reklám, amire a szakértők azt mondják, hogy az arra költött pénz fele kidobott pénz, csak sajnos nem tudni melyik fele. Itt is tudjuk, hogy van 2-3%-nyi munkatárs, akiben nem lehet megbízni, csak éppen nem tudjuk kik ezek.

Mit tehet a felelős vezető?

Mindenek előtt fókuszálhat a háromszög másik két elemére: motiváció kapcsán (bár azt alapvetően a potenciális elkövető személyes körülményei határozzák meg) a munkatársak „fair” módon való kezelése, az általuk végzett munka úgy anyagilag, mint erkölcsileg való elismerése (bizony, a jó szó néha jobban motivál egy bónusznál) hatékonyan segít a fraud kockázatok csökkentésében. Mégis, ahol a legnagyobb szerepe lehet a vezetésnek, az a lehetőségek csökkentése, korlátozása. A belső kontroll rendszer tudatos kialakítása, egy anti-fraud program működtetése, a prevenció előtérbe helyezése kétség kívül a leghatékonyabb és legolcsóbb módja a visszaélésekből fakadó károk csökkentésének.

És hogy mekkorák lehetnek ezek a károk, tipikusan milyen veszélyekkel kell szembe nézni? Megtudhatják cikkünk második részéből, melyet hamarosan közölni fogunk.

Amennyiben a belső kontroll rendszer kialakításában, a meglevő hatékonyságának felmérésében, a szervezetében meglevő fraud kockázatok azonosításában, esetleg egy prevenciós anti-fraud program kialakításában segítségre, tanácsadásra van szüksége vagy egyszerűen csak szeretne többet tudni a témában, kérjük keresse bátran kollégáinkat. Az ABT Hungária Tanácsadó Kft felkészült, nagy szakmai múlttal rendelkező munkatársai készséggel állnak rendelkezésére.

(Folytatása következik….)