Adóellenőrzés esetén sincs minden veszve

Jogkövető adózóként is meghűlhet bennünk a vér, ha adóellenőrzésről szóló értesítést kapunk a tárhelyünkre. Először is nyugodjunk meg, ezesetben sincs még minden veszve.

Próbáljuk meg félretenni a „legjobb védekezés a támadás” stratégiáját az adóhatósággal szemben, hiszen az együttműködő hozzáállás nem csak adózói kötelezettségünk, hanem jóhiszemű magatartásunk bizonyítéka is.

Amennyiben adóellenőrzés során a jóhiszemű, jogkövető magatartásunk, és minden szakmai igyekeztünk ellenére is terhünkre mutatkozó megállapításokat tartalmazó jegyzőkönyvet kapunk, első körben használjuk ki a legfontosabb „elő-jogorvoslati” lehetőségünket, az észrevételt.

Észrevétel

Adóellenőrzés esetén a jegyzőkönyv átvételét követő harminc napon belül van jogunk észrevételt tenni. (Ezzel szemben jogkövetési vizsgálat esetében a határidő tizenöt nap.) A határidő leteltét követően nincs lehetőség észrevételre.

Észrevételezési jogunk kihasználása természetesen ne jelentsen ész nélküli „vagdalkozást”, szakmai ellenérveinket gondoljuk át, logikusan szedjük össze, támasszuk alá a megfelelő jogszabályi hivatkozásokkal. Amennyiben nem vagyunk biztosak a dolgunkban, forduljunk adózással foglalkozó szakemberhez, aki kellő szakértelemmel tudja képviselni ügyünket, és ismeri az adóellenőrzés során minket megillető jogokat és kötelezettségeket.

Észrevételt tennünk az alábbi okból is „kifizetődő” lehet: e jogunkkal élni – szemben a későbbi jogorvoslati lehetőségekkel – még nem illetékköteles, valamint esélyünk lehet elérni alacsonyabb bírságmértéket, vagy akár rövidebb késedelmi-pótlékköteles időszakot is. (A bírságolás tekintetében az adózó javára értékelhető körülményeket korábbi blog-bejegyzésünkben foglaltuk össze.)

Érdekes garanciális jellegű szabály a törvényben, hogy terhünkre bírság, pótlék nem állapítható meg, ha az adóhatóság honlapján közzétett tájékoztatókban meghatározottak szerint jártunk el. Fontos tehát tisztában lennünk az ellenőrzéskor vitatott korábbi eljárásunk miértjével: mit miért, miért nem, vagy miért éppen úgy állítottunk be a bevallásunkba.

Fellebbezés

Ha a hatóság a jegyzőkönyvre tett észrevételünket nem számunkra kedvező módon bírálja el, és az eljárást lezáró határozatában foglaltakkal (egy remélhetőleg részletesebb adóhatósági indoklás ellenére) továbbra sem értünk egyet, harminc napunk van fellebbezni. A fellebbezés az észrevétellel szemben már illetékköteles, azonban ha az adóhatóság vagy felettes szerve végül a javunkra dönt, a megfizetett illeték összege visszajár. Ha a hatóságok fenntartják álláspontjukat, akkor azonban nem látjuk viszont az illetéket, ezért fontos mérlegelnünk, „mennyit ér meg” nekünk szakmai/elvi meggyőződésünk. Megismételt adóhatósági eljárásokban járt már pórul adózó amiatt, hogy a másodfokú hatóság új nézőpontja alapján a jogkövetkezmények mértéke a korábbinál magasabb összegre módosult - méghozzá teljesen jogszerűen, – pedig fellebbezésének nyilvánvalóan nem ez volt a célja. Fontos ezért, hogy érveink a megfelelő szakmai alapokon nyugodjanak, hisz az adóhatóság elleni „meggyőződéses szabadságharc” nem feltétlenül vezet eredményre.

Az első harminc nap gondolkodási időnknek, azaz a jegyzőkönyvre tett észrevételünknek azért is óriási a jelentősége, mert a fellebbezésben már nem állhatunk elő olyan új ténnyel, bizonyítékkal, amelyről korábban is tudomásunk volt, de azt a hatóság felhívására sem terjesztettük elő.

Ha fellebbezésünk végül nem úgy sül el, ahogy szerettük volna, további lehetőségként közigazgatási pert indíthatunk.

Adóellenőrzés esetén tehát ne ijedjünk meg, vannak lehetőségeink megmásítani a hatóság kezdeti álláspontját. Gondolkozzunk logikusan, de reálisan, érveljünk szakszerűen, megalapozott érveinket az adóhatóság is figyelembe fogja venni a végleges döntés meghozatalakor.