Munkácsy értékbecslés

Munkácsy Mihály (született: Lieb Mihály Leó) talán legismertebb három festménye a „Munkácsy-trilógia” avagy „Krisztus-trilógia” néven híressé vált Krisztus Pilátus Előtt (1881), az Ecce Homo (1896), valamint a Golgota (1884) című festményekből álló hármas. A magyar állam feltett és évek óta közölt szándéka, hogy ezt a három festményt megszerezze, mintegy a magyar kulturális örökség részeként. A háromból kettőt már sikerült is megszerezni, legutóbb a Krisztus Pilátus Előtt című festményt a kanadai Art Gallery of Hamilton-tól, 5,7 millió dollárért. A trilógia utolsó darabja, a Golgota a magyar származású amerikai műgyűjtő, Pákh Imre tulajdonában van, immár tíz éve.

A héten olvasom, hogy megszakadtak az adásvételről szóló tárgyalások Pákh Imre és a Magyar Nemzeti Bank között, mert a felek nem tudtak megegyezni a vételárban. Az MNB 6 millió dollárt ajánl a festményért, Pákh Imre 9 milliót kér érte. Komoly távolság.

Értékbecslés is készült mindkét részről. A Nemzeti Bank szakértői a legutóbb megvásárolt kép vételárából indultak ki, míg Pákh Imre a két legmenőbb aukciós háztól kért értékbecslést, mindkettő 10 millió dollárban határozta meg a trilógia utolsó, még hiányzó darabjának értékét.

„Okos” dolog volt Pákh Imre részéről sokáig halogatni a kép eladását. Azt nem tudjuk, hogy pontosan mennyiért vette a gyűjtő a festményt tíz éve, de nyilván komoly összeget fizetett annak idején. Abban sincs azonban kétség, hogy az általa most kért összeg lényegesen magasabb, mint amennyit fizetett érte.

Egy ilyen helyzetben, amikor tudható, hogy valakinek feltett szándéka egy trilógia mindhárom darabjának megszerzése és már csak egy hiányzik a háromból, nem kell meglepődni, ha felmegy az utolsó darab ára. Ezt ki is használja a milliárdos műgyűjtő, lelke rajta.

Ritkán látszik ennyire nyilvánvaló módon, hogy egy műalkotás értékét elsősorban az határozza meg, hogy a vevői oldal mennyire van "ráfeszülve" arra, hogy megszerezze azt. A 10 milliós értékbecslés ugyanis nem abból indul ki, hogy önmagában mennyi az értéke a festménynek, hanem abból, hogy mennyire lesz kellemetlen a magyar államnak, ha a trilógia utolsó darabját nem tudja megszerezni. Hiszen „három a magyar igazság” és nem kettő, avagy a trilógia nem „bilógia”. Az utolsó kép vételára tehát túl a saját értékén magába foglalja majd a festmény-hármas együttes értékét is.

Nincs könnyű helyzetben a magyar állam tárgyalója, hiszen tudható, hogy a kassza viszonylag bőséges (nyilván lenne az államnak 10 millió dollárja is a képre), de Pákh Imre sem, akit könnyen egy „pénzéhes milliárdossá” lehet tenni, ha sokáig feszíti még a húrt.

Ja, és íme a kép...